- Most már lássatok hozza a dolgozathoz, ne húzzátok az
időt... - csaptam össze tenyerem, mire az egész osztály megrezzent és
megrökönyödött pillantásokkal "jutalmaztak".
Nem értettek a szituációt...
kis szemetek.
- Ott az előző dolgozatotok előttetek… gyerünk, találjátok
fel magatokat! Nem kerek sokat csak a mai óra anyagát! - magyaráztam
fintorogva.
Muszáj volt egy kis időt szereznem... Taehyung reakciója
felül múlta minden várakozásomat, jobban beindított, mint gondoltam. Ahogy
elégedetten fürkészte kidolgozott felsőtestem és önkéntelenül beharapta
száját... én is hasonló kép akarok tenni. Felrobbanni készült a fejem, valamit
tennem kellett, így míg a sok idióta az általam előírt utasításokat követte
(persze mindenki a csilivili új i-phoneját használva) előhalásztam Taehyung
régi dolgozatát és szépen ívelt betűkkel a következő sorokat írtam rá:
Azt hiszem, van egy
kis megbeszélni valónk óra után a szertárban Mr. Kim!
Elégedetten bámultam kreálmányom, majd a teljesen pulóverébe
burkolózott fiú elé nyomtam, aki csak meglepődve vette el tőlem a
"dolgozat papírt".
Teljesen ledöbbentem. Mi a jó büdös élet folyik itt? Kérdőn
néztem a tanáromra, de ő már teljesen máshol járt, elkalandoztak messze a gondolatai.
Visszagubózódtam pulóverembe és ismét becsuktam a szemem. Megrettentem a saját
reakciómon, nem értettem, hogy miért reagál a testem mindig így az ő
közelségére. Miért váltja ezt ki belőlem? Félelem, düh és kíváncsiság tombolt
bennem. És egy újabb kérdés. Ő miért csinálja ezt velem. A hangos csengőszó
zökkentett ki gondolataimból. Mindenki visszaadta a lapot nekem, szóval így is
úgy is meg kell látogatnom Mr. Mint. Pedig most mindenki más társaságára
vágytam volna csak az övére nem. Összeszedtem a cuccaimat és elindultam én is a
többiek után. Ám a folyosón valaki a nyakamba ugrott.
- Ashhh Jungkook! Hagyjál most nincs hozzád hangulatom.
- De Hyuuuung! - karolt belém és így jött velem tovább- Mi
volt az a kis jelenet az órán?
- Nem tudom, de ha lehet, egyszer megverem azt az embert!
Barátom erre hangos nevetésben tört ki és elkezdte csapkodni
a hátamat.
- Hyung, te egy légynek sem tudnál ártani, nem hogy Mr. Mint
megverni.
- Ch... Pedig igenis menne. - néztem rá dühösen - már a
kockáim is megvannak! - mondtam büszkén és Jungkook kezét a hasamra raktam, aki
rögtön elkezdett tapogatni.
- Ahh, szóval ezért vagy ilyen népszerű a lányoknál.
Kissé elpirultam
ettől a kijelentéstől és elfordítottam a fejemet.
- Megérkeztünk.
- Hová?
- Azokat le kell adnod nem? - bökött fejével a kezemben lévő
dolgozatok felé.
- Ha nem baj nem várlak meg sietnem kell haza, szerencsére
ez volt az utolsó óra.
Aprót bólintottam, búcsúzóul intettem neki. Majd
kínkeservesen visszafordultam az ajtó felé. Nagy levegőt vettem, és lenyomtam a
hideg fém kilincset.
Elárasztottak a gondolatok... mit fogok tenni ezzel a fiúval,
ha egyszer a kezeim köze kapom. Elmélkedéseimből a csengő éles hangja
ébresztett fel e s zökkentett vissza a valóságba. Rohamléptekkel indultam meg a
szertár fele ott hagyva a sok idiótát a dolgozatokkal. Nem is érdekel, csaljak
csak szét az agyukat... a jövőben úgy is megvágom az összeset ha akarom, vagy
ha nem is én, de minimum az élet. Semmirekellők. Sokáig tanakodtam, hogy
fogadjam Taehyungot és nem tudtam dűlőre jutni. Vajon rögtön támadjam le vagy
inkább hagyjam, hogy kirajzolódjon
szépen lassan előtte a történetünk? Inkább a véletlenre hagytam a dolgot. Ahogy
esik, úgy puffan... ez volt az én elvem. Azonban túl sokat késik. Csak nem most
akarja megjátszani a nekem nem parancsol senki, kemény fiút. Lassan (már-már
megalázóan) néztem ki a szertárból hátha fellelem valahol Taehyungot ám, amit
akkor láttam teljesen váratlanul ért. Taehyung az egyik idióta haverjával
sétált... hogy is hívják Jungkook vagy Jongkook? Mindegy is a lényeg, amiért
ölni tudtam volna, amire robbantam, hogy az a kis szaros éppen kiszemeltem
hasát tapogatta vészesen közel legnemesebb tagjához... agyamat teljesen
elöntötte a szar és azzal a lendülettel csaptam be az ajtót magam mögött... Egy
cigaretta... na, az most aztán rettenetesen jól jönne, cseszek a rohadt iskolai
szabályokra. Ingerülten húztam elő egy szálat a tartóból és másik kezem mar a
gyújtót pattintotta. Ahogy megéreztem a perzselő cigaretta kellemes, ámbár
mérgező füstjét, ahogy átszeli torkom majd nagyot szippantottam levegőből és
újra tisztán láttam a dolgokat. Azonban kicsi TaeTae éppen ezt a megfelelőnek
nem éppen mondható alkalmat választotta az érkezésre. Lemerevedve állt meg az
ajtóban, kikerekedett szemekkel és ráadásul tárva nyitva hagyta azt. Hogy lehet
valaki ennyire esetlen? Karjánál fogva rángattam be a fiút a szertárba.
- Eszednél vagy? - rivalltam rá miközben bevágtam a hatalmas
fémszerkezetet.
Ingerülten hajamba
túrtam és pár szép szálat ki is téptem belőle.
- Ha ezt valaki meglátta... aaaiiissssh - csóváltam meg a fejem miközben
próbáltam lehiggadni- Kérsz belőle? - kérdeztem végül feszülten a megszeppent
fiút.
Nos, nem egészen így terveztem a látogatását meg kell
hagyni.
Ledöbbenve álltam az ajtóban, és kiguvadó szemekkel bámultam
az elém táruló látványt. Elkezdtek cikázni a gondolatok a fejemben. Ki kell
használnom ezt a helyzetet, ez egy soha vissza nem térő alkalom. Tanárom
berángatott a dohos kis szertárba, ami egyben az ő szentélye is volt. Büdös cigi
szag terjengett az egész szobában, ami ingerelni kezdte a szememet és éreztem,
hogy a könnycseppjeim gyülekeznek már. És ráadásul még meg is kínál vele.
Azzal, amibe ő már beleszívott. Ha elfogadnám, akkor az egy közvetett csók
lenne.
- Ahh Taehyung térj
vissza, ne kalandozz el. Válaszként megráztam a fejem és tovább bámultam rá
kérdő tekintettel. Aprót bólintott majd az ablakhoz sétált és a kinti tájat
kezdte el szemlélni. Lassan nagyon óvatosan előhalásztam a zsebemből a telefonom
és a lehető leg-feltűnésmentesebben megpróbáltam lefotózni a cigiző Yoon Git. A
kínos csendet a kamera hangja törte meg. Neeee... Ekkora nyomorék még én sem
lehetek. Egy ilyen lehetőséget elszalasztani basszus. Itt volt a tökéletes
alkalom arra, hogy megzsarolhassam ezt a beképzelt alakot, erre elcseszem.
Pedig még ki is rúgathattam volna ezzel a képpel. Társaságom kíváncsian néz
felém, de én nem bírtam állni pillantását, lesütött szemekkel a padlót kezdem
el fixírozni. Cipőinek hangos koppanása lett az egyetlen zajforrás, de az is elhalkul,
amint odaér elém. Egy hosszat szív a cigijéből, majd az egész füstöt az arcomba
fújja. Majd lassan odahajol a fülemhez és fenyegetően suttogni kezd.
Ez a fiú maga volt az ártatlanság... Nem csak hogy
elutasította nagylelkű szándékom, de meg a szemei is könnyesek lettek. Imádnivaló
ugyan akkor egy kicsit kiábrándító is. Hagynom kell megnyugodni, így semmit sem
tudok vele kezdeni, ráadásul nekem is szükségem van erre a megváltást jelentő
szálra. A lehető legnyugodtabban haladtam az ablak fele, hogy ne bántsam
annyira Taehyungot a füsttel és kifele bámultam Szöul nyüzsgő utcáira. Hagytam,
hogy a csend falat állítson közénk és abszolút nem zavart... ez a hely
tökéletes szigeteléssel bírt, semmi fele zaj nem szűrődött be és én ezt
rettentő mód elveztem.... A megnyugtató csend végre ez után a hosszú nap után
mámorítóan hatott rám. Illetve hatott volna, ha egy kellemetlen pittyegő hang
meg nem zavarja. Tökéletesen ismertem ezt a hangot.... a picsába is mit gondolt
ez a hülye gyerek? Le akart fotózni, be akart mártani, míg én hátat fordítok
neki? Idióta barom.... illetve vagyok én. Hogy hagyhattam, hogy ilyesmi
megtörténjen? Na de a rossz fiúk büntetést érdemelnek, ez a világ rendje.
Hirtelen gondolataim hatásara lusta mosoly kúszik arcomra. Kimért léptekkel
indulok meg a földet erősen fixírozó fiúhoz majd megállva előtte egy utolsó
nagyot szívok cigarettámból és a füstöt képébe fújom.
- Ugyan kicsi Taehyung.... ha szeretned meg pózolok is -
suttogtam fülébe.
Taehyungot kirázta a hideg ezt tisztán láttam, de nem tudtam
eldönteni, hogy hogy élheti meg ezt az egészet ,azonban per pillanat teljesen
leszartam az egészet, inkább lassan alkarja menten lecsúsztatva kezem kivettem
telefonját kezéből. Igyekeztem nem tudomást venni a csukott szemű telt ajkú fiúról,
akit teljes mértékben megkívántam és inkább előbb eredeti tervemmel maradni
miszerint kitörlöm azt a tetves képet magamról. Óvatosan kicsúsztattam
telefonját kezei közül és cigarettámat számba véve kezdtem el keresni az ominózus
képet. Nem kellett sokat kutatnom pár pillanat alatt megtaláltam... egy
elmosódott amatőr kép volt, amin semmi sem látszott csak hogy az ablak előtt
állok és a tájra meresztem pillantásom. Nem tetszett ez a kép így hat fogtam és
a delete gombot megnyomva kitöröltem majd beálltam egy gyors szelkához angyali
mosolyomat megvillantva a kamerának kezemben a cigivel. Tündéri lett mit ne
mondjak. Taehyung pedig a fényképező hangjára aktivizálta végre magát...
kapálózva próbálta elvenni a telefonját tőlem azonban az asztalra felugorva
állítottam be neki a képet, sunyin háttérképnek és hirtelen ötlettől vezérelve
lezárva azt, szűk farmeromat kigombolva annak belsejébe ejtettem az aprónak nem
épp mondható kütyüt.
- Kell kicsi
Taehyung? - kérdeztem leugorva mellé - Akkor vedd el! - szólítottam fel
miközben ajkaim vészesen közel értek arcához.
